Ha nem indul el autómatikusan, nyomd meg a playt!

Magamról


Nem vagyok része semmilyen struktúrának, ez ellen mindig is küzdöttem. Azokkal járok össze, akiket kedvelek, oda megyek, ahová akarok, azért olvasom el ezt vagy azt a könyvet, mert érdekel, és nem azért, mert feltétlenül illik elolvasni. És az egész életem ezen alapul.
(Marc Lévy) 


1961 - ben láttam meg a napvilágot a hét dombra épült somogyi megyeszékhelyen, Kaposváron. Szüleim munkásemberek voltak, ami akkoriban nem szégyen volt, hanem dicsőség. Legelébb kicsi lettem, azóta még kisebb. Közben pedig, bebarangoltam az élet minden zegét és zugát. Legtovább katona voltam, legrövidebb ideig pedig óvodás a Pamutfonó oviban. Aztán jöttek az iskolák, mert azt mondták, tanulj tinó....., de csak egy sima érettségi lett belőle. Katona 25 évig voltam. Házasságom pedig 22 évig tartott. De míg az utóbbiból három gyönyörű leánygyermekkel büszkélkedhetem, előbbiből csak egy silány járulékkal. Éltem közel egy tízest Marcaliban, de zömmel  mindig ide kötődtem, születésem dicső helyszínéhez. Hála egy nagyszerű csapatnak, akik befogadtak, módomban állt az utóbbi években bebarangolni az ország minden zegét-zugát, mi több, megismerhettem Székelyföld csodás tájait, és még csodálatosabb lakóit, a székelyeket. Büszkeséggel tölt el, hogy kölcsönös, testvéri szeretetünk révén, tiszteletbeli székelynek vallhatom magam. Ez boldogsággal tölt el. Székely barátaim arra ösztönöznek, hogy életem hátralevő részében arra törekedjem, hogy megháláljam nékik ezt a bizalmat. Tapasztalhattam a Felvidéki és Délvidéki magyarok szeretetét. Jártam Kárpátalján, ahol szem nem maradt szárazon. Fotózni mindig szerettem, - igazán a digitális korszak hozta meg számomra a fényképezés minden örömét. Azt az örömöt, amit utazgatásaim során érzek át igazán, a csodás tájakon, és a magyar emberek arcán, csonka honban, és azon túl, Erdélyben, Kárpátalján, a Délvidéken és a Felvidéken egyaránt. A színpadok világa első sorban az otthonom. A MEGAROX Társulat valójában egy nagy család, így nem volt nehéz éveken keresztül kitapasztalni az énekesek és táncosok minden mozdulatát, és ebből a lehető legjobbat kihozni a fotókon. Arra törekszem, hogy ha egyszer majd végleg lezáródik a blende kupakja, gyermekeim, unokáim büszkén mutogassák majd unokáimnak, ki is volt, hogyan is élt az ő nagyapjuk, dédapjuk. Erre pedig remélem, ékes bizonyítékul szolgál majd, a több ezer fotó.


"Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál,és legyél az,aki vagy."
(Coelho,Paulo) 

© 2015 TOPEEFOTO, 7400 KAPOSVÁR
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el