Korniss Péter a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter. 

Egyszer édesapám maga mellé ültetett, elővett egy hatalmas albumot, és kinyitotta. Az eleje tele volt megsárgult képekkel, de ahogy belelapozott, a többin is bizony, meglátszott az idő vasfoga. Ez itt a nagyapád,-mutatott egy hatalmas kalapot viselő bajuszos fiatal emberre. Ez pedig a nagyanyád,- lapozott tovább, egy szép arcú asszonyság képét elém téve. Az album maga volt a történelem. Családunk történelme. Hogy ki volt az ükapám? Vagy dédanyám? Sajnos egyetlen kép sem őrizte meg arcukat, így sohasem tudom meg. Ekkor elhatároztam, nem engedem hogy az utókor számára akár nagyszüleim, szüleim, vagy a családom, egyszerűen a feledés homályába merüljenek, De az a kor is maradjon meg az emlékekben, amelyben éltünk. Egyik karácsonyra ezért, fényképezőgépet kértem a Jézuskától. Valahol itt kezdődött a fotózás iránti szeretetem. A régi papírképek azonban határt szabtak, az esztelen kattogtatásnak, és rá kellett jönnöm, hogy a fényképezés is egyfajta tudomány, amit meg kell tanulni. Manapság, a digitális világ, az internet, sokkal tágabb lehetőséget ad, a fényképezés elsajátítására. Későn érő típus vagyok, és vallom, a jó pap is holtig tanul. Választottam magamnak egy példaképet, Korniss Péter fotográfus személyében, és vakon követve őt, tanulmányoztam, és tanulmányozom ma is, ország-világ előtt elismert munkásságát. Figyelem tudásukban messze fölém emelkedő fotós barátaim ténykedését, és ha kell, tanácsaikat megszívlelendő, tanulom ezt a nagyon szép hivatást. Igaz, csak afféle hobby szinten, de minden komolysággal, és alázattal viszonyulva, minden pillanat iránt, amit sikerül megörökítenem. Mert engem eddig is, a mai nap is, és a jövőben is az a cél vezérel, hogy gyermekeim, unokáim, és talán déd-és ükonokáim előtt se maradjon homályos folt, egyetlen generáció sem. Hogy ők is maguk mellé ültethessék gyermekeiket, és hosszú, téli estéken, felidézhessék a régi korok történéseit, azok szereplőit, köztük engem. Erre pedig csak egyetlen dolog képes, az élet pillanatainak megörökítője, a fotós, és munkájának eredménye, a fotó.

Ezt az oldalt pedig azért hoztam létre, hogy barátaimat magam köré gyűjtve, együtt tegyünk annak érdekében, hogy az emberiség porszemeit, e kor szülötteit, ne tudja csak úgy elfújni, a történelem szele. Megosztva munkáikat, tudásukat, elhivatottságukat, mást is arra ösztönözzünk, ne tűnjön csak úgy el az élet viharában, hagyjon magából valamit az utókornak is

Ha mást nem, hát, pár fényképet!

A fényképezőgép optikai lencsékből és fény-védett részből álló szerkezet. A lencsék egy zárszerkezeten keresztül képet vetítenek egy rögzítő felületre.  A fényképezőgép objektívje gyűjti össze a fénykép alanyáról visszaverődő fényt és fókuszálja a fényérzékeny filmen vagy érzékelőn.

Első fényképezőgépemet zsenge ifjú koromban vehettem kézbe, a karácsonyfa alatt lapulva. Ez az akkoriban nagy népszerűségnek örvendő, Zenit 12XP nevet viselő, meglehetősen fajsúlyos szovjet csoda, alaposan feladta a leckét. Tükörreflexes, de analóg gép lévén, az elején sokszor sikerült belevinnie a számok labirintusába. Az akkor nálunk használt DIN / ASA értékek helyett, a szovjet szabvány szerinti GOCT adatok voltak felírva. Bár kissé lassan, de rájöttem, aggodalomra nincs ok: ezen gépeknél az ASA értékeket fehér pont jelzi. Tehát a 100-as filmnél 65 és 130 közé kell állítani, míg pl. 200-asnál 130 és 250 közé. A többi érték ugyanezzel a logikával beállítható volt. Aztán ott volt a záridő kiszámítása, meg a rekesz. Pfff! (pedig ebben már LED-es fénymérő is volt) Pár tekercs film elment a Holdba, mire összejöttek a dolgok. Ez a gépem máig is megvan, és nagy becsben van tartva, akárcsak édesapám gépe, egy eredeti Moszkva, ami jobban hasonlít egy harmonikára, mint fényképezőgépre. Aztán jöttek a japcsik! De előtte kalandoztam egy kicsit egy kis Beirette-vel. Ez kis kompakt gép volt, illetve máig is az. A soron következő Canon Prima 76, analóg és kompakt masina léttére, LCD-vel és feliratozó tulajdonsággal rendelkezett és a szenzorok levették vállamról az amúgy is nehezemre való számolgatás terhét. El is lustultam ezen a téren. Hát még amikor becsengetett a digitális világ. Az Olympus-620 maga volt a kánaán. Panoráma, 3D és még számos mazsola díszítette ezt a tortácskát, ami mondjuk ki kereken, alaposan megszolgálta az árát. Ezek után visszatértem a tükrösök birodalmába, de a márkahűség megmaradt. Az E-10 iránti szerelemből, csak rövidke szikra maradt. A sorozatos meghíbásodások miatt, még a fellángolásig sem jutottam el. Jelenleg egy Nikon D 3000 gépet nyüstölök, mert hát addig nyújtózkodj, ameddig meg nem nyered a lottó ötöst!
 Annyira meg vagyok elégedve vele, hogy elválaszthatatlan barátok lettünk!

Néha előveszem a Moszkvát, a Zenitet, és társait, megtörölgetem, megsimogatom őket. Elvégre velem öregedtek valamennyien, és ha több-kevesebb ideig is, de részesei életemnek. Ahogy fotózáskor a pillanat, úgy maradtak meg, emlékül, akár csak egy letűnt kor tanúi. Nem gépek voltak ők, hanem hűséges társak. Úgy emlékezem rájuk, mint azokra a pillanatokra, amelyet éveken át megörökítettek számomra!

Kedves Látogató! 

Még mielőtt nekifognál az oldal, és ezáltal fotóim, illetve barátaim munkáinak megismerésének, szükségét érzem hogy elmondjam: 

 - Ha arra számítottál, hogy sok, szebbnél-szebb fotót találsz majd, tévedtél! Nem állt szándékomban milliónyi képet feltölteni, mivel ezek már gyakorlatilag valahol, az internet tágas világában arra várnak hogy megcsodáld őket. Én csak az utat mutatom neked, hol találod őket. Csak a figyelmedet szeretném felhívni, ha meg szeretnéd ismerni a csodák világát, melyik az az út amelyik elvezet oda.

 - Az oldal létrehozásával azt szeretném elérni, hogy a fotózást szeretők (legyenek profik vagy amatőrök), egymásra találjanak, kibővítve ezzel a fotósok nagy családját. 

 - A barátságokon túl, tapasztalatszerzésre is lehetőséget adjon ez az oldal, hogy minél több, szebb, és hasznosabb emléket hagyjunk hátra az utókornak.

 - Segíts tehát, kedves Barátom! Ha birtokában vagy a fotózás tudományának szeretetének, , illetve annak a csodának ami ezzel jár, oszd meg velünk! Pár mondatos bemutatkozás után add meg elérhetőséged, ahol rád találhatunk, és megcsodálhatjuk munkáidat.  (a KAPCSOLAT menüpontban található mail címre!)

Köszönettel: Topee